Ebben az interjúsorozatban olyan érdekes személyiségekkel beszélgetek, akik aktívan használják a rajzos jegyzetelés gyakorlatát. Minden részben egy új területen tevékenykedő szakember munkájába és szkeccses műhelytitkaiba nyerhettek bepillantást.
Mai meghívottam Dajka Ágnes gyógypedagógus. Ágival még 2019-ben ismerkedtünk meg, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán szervezett Fogyatékosságtudományi Konferencián, ahol én grafikus jegyzeteltem. 3 évvel később egy nemzetközi szkeccs tréninget szerveztünk közösen Portóban ifjúsági munkások számára.
Mesélj egy kicsit magadról és a szakmádról!
Gyógypedagógus vagyok. Fogyatékkal élő, hátrányos helyzetű gyerekekkel és fiatalokkal dolgozom, olyanokkal, akik valamilyen módon támogatásra szorulnak. És egy csomó minden mást is csinálok: egy alapítványt vezetek, amivel helyi programokat szervezünk, projekteket írok és résztveszek különféle tréningeken, amik során fejlesztem magamat.
Te mire használod a szkeccselést?
Majdnem mindenre. 🙂 Már korábban is rajzolgattam, tanárként is, csak módszertanilag nem voltam tudatos ezen a téren. Azt láttam a szakmámban, hogy egy fogyatékkal élő gyerek vagy fiatal esetében a vizuális elemek sokat segítenek a megértésben. Azóta mióta elvégeztem a tanfolyamodat, sokkal tudatosabban használom ezt a technikát, és abszolút beépült a mindennapjaimba. Nemrég például csináltunk egy tréninget Norvégiában, rengeteg érdekes workshop és gyakorlat volt, és amikor leültem, hogy jegyzeteljek, automatikusan szkeccsesen örökítettem meg őket. A többi résztvevő pedig jött oda hozzám, hogy hadd fényképezzék le a rajzos jegyzeteimet. Nem is jegyzetelt rajtam kívül senki, az én anyagaimat használták emlékeztetőnek.
Milyen AHA-élményed kötődik a szkeccseléshez?
A nagy AHA-élményem akkor volt, amikor megismerkedtünk az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Karán szervezett nemzetközi Fogyatékosságtudományi Konferencián, még 2019-ben. Én ott találkoztam először a grafikus jegyzetelés műfajával, és ez magában egy hatalmas AHA-élmény volt. Ahogy színesen, érzékletes karakterekkel, rajzosan összefoglaltad azt a rengeteg információt azon a hatalmas papíron, rögtön tudtam, hogy ezt a technikát én is meg szeretném tanulni. Nem művészi szintre emelve, de praktikus módon, a mindennapi jegyzetelési gyakorlatomba integrálva.
Elmesélsz egy esetet, amikor a szkeccselés által segítettél át valakit egy akadályon?
Diszlexiás gyerekeknek például különféle betűtípusok rajzolásával segítek az írással és az olvasással kapcsolatos stressz leküzdésében. Azáltal, hogy színeket, különböző betűtípusokat, szófelhőket használunk, érdekesebbé, élvezetesebbé válik a tanulás, és könnyebben befogadható az írott anyag.
A magyar és a történelemórák anyagait is nagyon jól lehet szkeccsesen vázlatolni, összefoglalni a gondolattérképezés eszközeivel.
Az egyik autisztikus tüneteket mutató tanítványommal, akinek a földrajz volt a kedvence, Magyarország különböző tájegységeit és azok jellemzőit rajzoltuk fel, és ezáltal meg is tanulta őket, nem kellett utána otthon magolnia.
Én több iskolában azt tapasztalom, hogy a diákok még mindig a hagyományos módon vagy táblára kivetítve másolnak vázlatot a füzetükbe. Ez engem elszomorít. A szkeccseléssel, ami ugyan analóg módszer, sokkal többet lehetne javítani a megértés és a tanulás hatékonyságán. Különösen abban az életkorban, amikor erre fogékonyak a fiatalok.
A COVID idején a fiammal intuitív módon kezdtünk szkeccselni, akkor még nem végeztem nálad tanfolyamot, de magunktól rajzosan dolgoztuk fel a történelemleckéket, és ez nagyon bevált.
Szerintem a szkeccselés a rendes tanórák része kéne hogy legyen, hiszen nemcsak azoknál hasznos, akiknek szükségük van valamilyen egyéni fejlesztésre.
Neked melyik a kedvenc szkeccses elemed vagy technikád?
Én leginkább figurákat rajzolok, azok nagyon sokat segítenek a feldolgozásban, emlékezésben. A múltkori tréningen például nagyon hasznosak voltak a teljes alakos figurák a mozgásos gyakorlatok lejegyzeteléséhez.
A beszédbuborékok is zseniálisak. Múltkor készítettem egy kis összefoglalót autizmussal élő fiataloknak a szociális interkaciókról, például arról, hogy milyen köszönésformák léteznek, és kinek hogyan köszönünk.
Az érzelmek ábrázolását és felismerését is nagyon megkönnyítik a szkeccses ábrák.
Múltkor ültem a vonaton, és szkeccsesen készítettem elő egy tananyagot, a körülöttem ülők pedig teljesen el voltak ájulva, hogy én biztosan valami művész vagyok. Ezt teszi pár színes filc és néhány rajzos ábra! 😉
